Hogy vagytok?

Nem leszek ám mindig ilyen tárgyilagos. Most csak nagyon nagy vonalakban be szeretném mutatni az oldalamat. Valahol részeletek is lesznek, de ígérem, amennyire az tőlem kitelik. A tanárok is "nagyon szeretik", hogy hosszan fogalmazok.

Szóval.

1. Mindig kérdésekkel köszönök. Hadd legyen már valami fura is bennem. Nem csak azért, hogy megőrizzem az oldalam formai mivoltját, hanem mert ezek a dolgok komolyan érdekelnek. No nem fogok én itt levelezni veletek. Nem azért, mert nem akarok, hanem mert se időm, se energiám minden egyes olvasóval egyenként törődni. Na, ez most nem hangzott valami jól. Na de kiengesztelésül itt az e-mail címem: johannaerdei23@gmail.com . Ide írhatjátok a témákat, kérdéseket, amikre válaszokat akartok, amikről azt szeretnétek, hogy fejtsem ki a véleményem. Mivel szeretek beszélni, írni, ígérem, megteszem.

2. Néha elég durván, utasítóan fogok fogalmazni. Ne vegyétek magatokra. Ilyenkor általában arra az emberre gondolok, akiről szól a cikk, vagy aki eszembe jut róla. Szóval nem feltétlenül nektek szól a gorombaságom. Viszont akkor is figyeljetek, mert lehet, hogy megéri magatokra vennetek.

3. Írónak készülök. Épp ezért el tudom viselni, ha ezeket a gondolatokat továbbadjátok, idézgetitek. Szóval az egyetlen kritérium, hogy légyszi ne használjátok fel úgy, mintha a saját gondolataitok lenne. Ez most bizalom játék. ÉN rátok bízom ezeket a gondolatokat, és remélem, megéri megbíznom bennetek, hogy nem adjátok tovább tiétekként. Szóval csak ennyi. Remélem mindenki járt irodalom órára, idézőjelet elvárok, a végén perjellel minimum ott a nevem. Köszi, puszi.

4. Néha lesznek levelek különböző személyeknek. Ezeket több okból osztom meg veletek. Elsőként azért, mert neki nem mondhatom el, nem mutathatom meg, vagy nem akarom, nem merem. Ilyenkor nektek írom le, hogy legalább kiéljem magamból. Az is lehet, hogy te is hasonló helyzetben vagy, és tudnál hasonlóról írni, vagy hasonlót írna neked valaki. Másodszor. Ezek a levelek maximálisan magába foglalják az én érzelmi, lelki világomat, ami arra szolgál, hogy jobban megismerjetek, jobban át tudjátok érezni a helyzetemet.

Egyelőre ennyit, hamarosan jön az első cikk. Sokszor fogok megindulásokat, rendezvényeket, kampányokat szóvá tenni, írni róluk. Ha ellenkezik a véleményetek ne tartsátok magatokban, várom az e-maileket. Lehet, hogy változtathattok az én nézetemen is. Szóval ne habozzatok cselekedni!!!!!!!!!!

 

Miért van az, hogy valaki örül a télnek, valaki a pokolba kívánja?

A mostani írásomat nem is tudom, milyen célból hoztam létre. Miért írtam, mi volt a szándékom vele. De nem is számít. Megírtam, és most itt van nektek, hogy olvashassátok, elmélkedjetek rajta. Elég hosszú, de ne ijedjetek meg rajta!!!!

 

Elég ránézni az emberekre. Nem kell Sherlock Holmes-t játszani ahhoz, hogy rájöjjünk, mindenkinek vannak problémái. Betegségek, szerelmek, kapcsolatok. Egyik sem örök. El kell engedni, és tudni, hogy minden vég egy új kezdet. Ha mindig a fejünket a párna alá dugva az általunk elképzelt világban akarunk élni, sajnos csalódnunk kell. Az élet nem rózsaszín pamacsfelhőkből áll. Mindenkinek vannak nehéz pillanatai. Ha ezek megjelennek nem bepánikolni és sírni kell, hanem megoldást keresni. Nem jön házhoz! El kell felejteni a szűk látókörű énünket és utat nyitni egy másiknak. Nyíltnak lenni az új dolgokra, mert sosem lehet tudni, mennyi ideig élvezhetjük ki az efféle lehetőségeket. A múltat örökre eltemetni és bátran a jövő elé állni. Küzdeni minden jóért, mert ha folyton arra várunk, hogy a jó (csak, mint a filmekben) alapvető, akkor hamar elsüllyedünk. Ezt kell tenni. Pozitívan látni a világot, kedvesnek és bátornak lenni. A primitíveket elfelejteni. Mindenkinek megvan az oka arra, hogy bunkó legyen. Valaki összeveszett a tesójával, valakinek meghalt a kutyája, valakinek nem ízlett a reggelije. Ne ítéljünk előre! Mindenkinek lehet rossz napja. Ha felhánytorgatjuk, csak ártunk. Ha mindig a legjobbra törekszünk, erősen csalódni fogunk. Nincs tökéletes. És ez nem csak egy lejárt Facebook-os szöveg. A másik. Ha arra vágyunk, hogy örökké ’egészségesek’ legyünk, vagyis inkább sose legyünk betegek akkor a hibernálást javaslom. De még ez sem megoldás. Ez csak menekülés az idő elől. Ezzel akarjuk bebizonyítani, hogy igen is van hatalmunk az idő felett. De nincs. Ezt még a mai, bonyolult és hihetetlen világban sem tudjuk megoldani. A betegségek és nehézségek elől nem tudunk elmenekülni. Nem tudunk elmenekülni az élet elől. De ne is akarjunk! Miért van az, hogy az ősemberek is tök jól megvoltak lefagyasztott emberek nélkül? Mert nem törődtek folyton a legapróbb dolgokkal. Kit érdekel, hogy nem tökéletes a sminked, vagy isten őrizz a ruhád? Kit érdekelnek az apró ráncaid? Csak tapasztaltságra utalnak. Ezek pillanatnyi dolgok. Vannak sokkal nagyobb problémák is. Vegyünk a több milliárd közül csak egyet. Egyetlen egyet. Nem tűnik soknak, igaz? Ez még csak egy a sok közül, mégis az emberek nagy része nem tudja kezelni. Ez pedig a kapcsolati problémák. Mindenki azt hiszi, hogy ha elromlik a kapcsolata x- y-nal (nem feltétlenül szerelmi viszony), akkor a megoldás, hogy eldobjuk, és újat keresünk a helyett, hogy uralkodnánk rajta. Irányítanánk. Ha eltörik a játékod, akkor logikusabb inkább megpróbálni megjavítani, nem? A helyett, hogy eldobnánk. A kapcsolatunkat se dobjuk el csak azért, mert könnyebb kialakítani egy újat, mint helyrehozni a régit! Főleg, hogy ez nem igaz. Ez is csak a szűk látókörűségükre utal. Nem lenne jobb, ha pozitívan tudnánk gondolkozni? Dehogyis nem. A pohár félig üres, vagy félig tele van. Rajtad áll, hogy hogyan nézed. Csak te tudsz változtatni. Tedd meg! Ne csak a saját, mások életébe is hozz változást! Egy kis örömöt! Ne csak a filmek végződjenek már happy end-del! Te irányítod az életed. Szabad akaratod van. Használd már ki! Ne a szobád sarkában nyöszörögj, hogy milyen rossz az élet, hanem tegyél valamit azért, hogy ne legyen az, és ne lásd így! Gondolj csak bele! A filmekben miért mindig boldog a főszereplő a végén? Mert a filmrendező vagy író így álmodta meg. Mert a szereplő helyébe képzelte magát, és magának az ember csak a legjobbat akarhatja. A főszereplők általában a legkisebb villanásokból, mikroszkopikus dolgokból is rájönnek a dolgok nyitjára. Miért? Mert a rendező, és író is ilyen akar lenni. Problémamegoldó. Légy te is ilyen!

THE END?

 

Hogy tetszett az előző?

Remélem jó volt, de az is jó, ha rossznak gondoljátok. Több szempontból. Mert akkor saját véleményetek is van, másrészt segít nekem abban, hogy szélesebb körben lássam a világot.

Ugya, már említettem, hogy lesznek gondolataim a kampányokra, tömemegmozdulásokra. Igen. Most is van egy cseppnyi szóáradatom. Olvassátok most a legidétlenebb videóötletről szóló gondolataimat!

 

Don’t judge me! Azaz ne ítélj el! Vagyis inkább a világ legdemotiválóbb kampánya. Meg akarom érteni, hogy egyes emberek miért érzik jó mulatságnak és nagy jótétnek azt, ha kihasználva fizikai adottságaikat, rosszat tesznek azoknak, akik egy egyszerű képvágással nem tudják lemosni magukról a nem feltétlenül előnyös ábrázatukat. De egyáltalán mi az, hogy nem előnyös ábrázat? A szépség relatív. Ezt mindenki tudja. Ha van legalább egy ember, aki szerint szép vagy, máris igaz lesz. De semmi nem múlik azon, hogy nézel ki. Hány száz olyan színészt és énekest ismerünk, akik smink és maszk nélkül felismerhetetlenek? Sokat. De nem érdekel bennünket, mert tehetségük miatt elismerjük őket. Mindenki ért valakihez. Valaki világhírű zongorista lesz, valaki egy meghúzódó, de a világ legjobbjai közé tartozó apuka. Vajon kinek boldogabbak a gyerekei? Ez utóbbinak, vagy egy nagyképű némbernek, aki tud sminkelni és szép az alakja? Nem is kérdés. A szíve mélyén, vagy nyíltan mindenki tudja a választ. Hónapokkal ezelőtt valaki biztosan jó szándékkal indította el ezt a kampányt. Azonban ez ma már csak a magamutogató fiatalok játékszere. Nem arra tanít minket, hogy ne ítéljünk, mert hiába csúnya, okos és kedves, jó fej is lehet, hanem arra, hogy hiába csúnya, ha leállítja a felvételt és lemossa a csúnya sminket, majd felteszi a gyönyörűt és elindítja, máris szebb tud lenni. Ennek így az ég egy adta világon semmi értelme. A legjobb az lenne, ha hiába vannak sminkkel elcsúfítva, magukon hagynák, és valami szellemi adottságot mutatnának be. Ráadásul pont azok csinálják ezeket a videókat, akik a legjobban elítélnek mindenkit. Másképp nem próbálnák mindenkit lepipálva a legjobbat kihozni magukból az utolsó 10 másodperc erejére sem. Ezeknek az embereknek súlyos bizonyítási vágyuk van. Bár nem tűnik nagy ügynek, igenis az. Nem csak a gyilkosságokat és súlyosabb bűntényeket kell komolyan venni. Mert ha a szó szoros értelmében véve talán nem, más szemszögből nézve ez igen is bűntény. Emberek millióitól veheti el azt a szemernyi önbizalmat, ami talán benne volt. Tömegesen lesznek egyre letörtebbek az emberek, ami nem piti dolog. Mindenki gondolkozzon, mielőtt cselekszik!

Hogy telnek a szünet első napjai?

remélem jól. Most egy levelet hoztam nektek. Ezt egy barátomhoz írtam. Barátomhoz? Inkább ismerősömhöz. Annyit kell tudni az előzményekről, hogy egy szakkör miatt elkezdtünk beszélgetni, és eleinte mindig ő írt rám, mindig kérdezte, hogy fenn vagyok-e. Mindig kérte, hogy este is beszéljünk. És eddig csak egyszer beszéltem vele élőben. Viszont minden nap látom. eddig köszöntünk egymásnak. Mostanra addig fajult a dolog, hogy legtöbbször nem is köszönünk, egymásra se nézünk, sose beszélgetünk, chatelünk. Sose. És bármennyiszer kérdezem meg, hogy baja van-e, sosem válaszol. Íme a levél.

Fent vagy. Láttamoztad az üzenetemet, de még csak arra sem veszed a fáradságot, hogy a látszat kedvéért válaszolj. Hogy ne érezzem magam egy szerencsétlen idiótának, aki azt hitte, van esélye. Akinek kezdetekben olyanokat írtál, hogy édes vagy, aranyos tőled. És akitől azt kérted, hogy este is beszéljetek. Vagy amikor megkérdezed, hogy fenn vagyok-e. Ki kérdez olyat, hogy mikor leszek online, ha totál leszarja a másikat? Erre is csak én vagyok képes. Szerintem, amikor szupererőt kértem, valaki ott fenn rosszul értelmezte és azt a képességet adta nekem, hogy mindig kiválasztom azt a fiúkat, akiket csöppet sem érdeklek, vagy több tízezer kilométerrel odébb vannak. Én már csak ilyen ügyes vagyok. Miért vagy annyira szemét, hogy direkt beláttamozod, amikor tudod, hogy úgysem válaszolsz rá? Ez egyenesen kegyetlenség. És amikor a volt legjobb barátod rólad beszél? Szerinted az nekem hogy esik? Nem jól. Mert összevesztetek, méghozzá egy lányon. Oké, ki nem szarja le, egy éve volt. De akkor is. Rólad beszél. Úgy, mintha még mindig jóban lennétek. „Ja, amúgy neki van egy nem is káros vízipipája, tavaly elhozta a buliba, nagyon jó volt.” De most nem leszel ott. Nem leszel ott szilveszterkor azon a bulin, ami nekem az év csúcspontját jelenti, amin azokkal szeretnék lenni, akik a legtöbbet jelentik nekem. Azt szeretném, hogy te is ott legyél. De nem leszel. Mert összevesztél vele. Egy hülyeség miatt elcsesztél mindent. És most meg mi van? Amúgy. Mert én mindent megteszek, hogy beszélgetést kezdeményezzek veled, hogy tartsuk a kapcsolatot. Mert akárhány ezerszer megkérdezhetem, mi a bajod, mindig hárítod a kérdést valami hülyeséggel. Nem veszel komolyan. És ez rosszul esik. Csak akartam, hogy tudd, milyen érzés, ha valaki igazán haragszik rád, de halvány-lila gőzöd sincs, miért. Szar, mi? Ne is írj rám! Arról már én is lemondtam.

Ugye nem csalódtatok bennem, csak mert későn írok?

Remélem kibírtátok ezt a pár napot nélkülem. Vizsgahét volt, szóval tanulni kellett ezerrel.

Szóval. Ma is egy levelet hoztam nektek.

Tudod, remélem nagyon féltékeny vagy. Mert elmentem vele moziba. Igen. Nagyon jó volt. És megülelt. Annyi ideje vártam erre, hogy olyan szorosan öleltem vissza, amennyire csak tudtam. Először úgy terveztem, hogy küldök neked véletlenszerűen boldog képeket, mindent. De nem. Rájöttem, hogy azzal nem bosszútállnék, hanem folytatnám az ármánykodást és sértegetést ott, ahol te abbahagytad. Most már nemm beszélünk. Hacsak nincs valami extrém alkalom. De Á azt mondta, a suliban is megölel. Remélem látni fogod. Megfogadtam, hogy nem leszek veled olyan bunkó, amilyen te vagy velem, de nagyon nehéz megállni. Nem is tudom. Hetekig hülyítesz, hogy bejövök meg minden aztán amikor megtudod, hogy Ával is beszélgetek, azonnal leszarsz, és minden adandó alkalommal úgy nézel rám, mint aki gyilkolni készül. Féltékeny vagy? Lehet. Viszont ne csodálkozz, hogy vele többet vagyok, vele kedvesebb vagyok és vele sokkal jobban vagyok mint veled. Eredetileg nem tervesztem, hogy ő is tetszeni fog. De, tudod aztán elhívott moziba, én meg igent mondtam. Ennyi. Neki adtam az ölelést, amit neked szántam, az ő arcát simítottam végig viccből, miközben végig rád gondoltam. Igen. Szeretem őt. Viszont sosem fogok úgy vágyni rá, mint ahogy azt veled teszem. Tegyük fel, hogy összejövök Ával. Sosem fogom egyedül őt szeretni. Mindig ott lesz bennem, hogy akár te is lehetnél a helyében, mert az, amit érzek irántad nem fog elmúlni egy hamar. Ahogy Bogi mondja mindig: Johanna, akkor eléggé beleestél. Igen. Talán. Visont ha ilyen fontos vagy nekem, akkor Á hogy tud egy egyszerű mozival és egy öleléssel levenni a lábamról? Nem tudom. De kiderítem. Addig nem nyugszok.

Oldal: Cikkek. Az összes. Itt találsz mindent amit olvasgathatsz
Kérdőjel - © 2008 - 2024 - kerdojel.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat